- Éééés most mihez kezdjünk? - kérdeztem anyától, miközben őt méregettem. Az arca tiszta seb, a karján kék foltok virítottak.

- Fogalmam sincs. Talán a pénzből elmehetnénk valahová.. - mondta anya, majd lehajtotta a fejét - Maddie, ígérd meg, hogy mellettem maradsz.. Szükségem van  rád, nélküled nem bírom ki ezt a vadállatot.

- Ígérem. Mennyi pénzt is nyertél?

- Nemtudom.. Még nem váltottam be. Szerinted mennyi lehet egy telitalálat?

- Nem tudom. De most pakoljunk össze, beváltjuk a nyereményt és elmegyünk. - olyan volt, mintha én lettem volna a anya anyja. Ez de értelmes volt.. De ha elmegyünk, akkor szólnom kell Patricknak. Ő az egyetlen barátom, éls nem akarom, hogy haragudjon rám. Míg kimentem a kötszerekért végig azon filóztam, hogy hogy csináljam meg. Hívjam fel avyg menjek el oda? Két háztömbnyire lakik, de akkor is.. Nem tudom megtenni. Nem akarom itthagyni. Kis korom óta ismerjük egymást, és ő engem választott, nem a "Bandát". Basszus. Elég nagy hiba ha egy történetet rögtön a közepétől kezdek. Maddeline Slawyer a tisztességes nevem, és tizennyolc éves vagyok. Az egyetlen barátom Patrick és ő egyben az álompasim. Vörös haj és kék szem. Nekem inkább sötetvörös hajam van és zöld szemem. Kontaklenycsém van, de egy elmaradhatatlan hipszter szemüveget veszek fel, mivel mindenki szemüveggel szokott meg. Na de inkább rátérek a történtekre: apám születésem óta veri anyát, mivel a családból senkire sem hasonlítok. Azt hiszi, hogy anya megcsalta, mive szerinte : "Az én szőke hajam domináns és ennek a lánynak vörös haja van!" Sosem mondta nekem, hogy kislányom, vagy drágaság.. Bár amennyit beszéltem vele az csak annyi volt, hogy: "Szia apa, hogy vagy?" Erre ő csak morgott valamit és mondta, hogy menjek be a szobámba. Ilyenkor jött kapóra, hogy a szobám mellett van a tűzlétra: csak lemásztam és átszaladtam Patrickhoz. Gyorsan bekötöztem anya sebeit és átszaladtam hozzá. Gyönyörű kék szemével fürkészte az arcom és meglérdezte:

- Valami baj van?

- Elköltözünk. - mondtam, majd kitört belőlem a bőgés. Ő teljesen lefagyott, majd magához ölelt. - Majd minden nap beszélünk?

- Persze, csak le nem merítsd a kereted. Mint a múltkor. - erre elmosolyodtam. Mindenre emlékszik. Ez az eset akkor történt, amikor elmentem a bátyámhoz New Yorkba. A  végén fel kellett áldoznia egy kis részt a fizetéséből, mert folyton Patrickot hívogattam óránként. Igen, ő idősebb nálam. Elváltunk egymástól és hazamentem. Már a gangon hallani lehetett, hogy apa anyával ordít. Bementem és odatelepedtem anya mellé a kanapéra. Összegömbölyödve ült a kanapén és hallgatta apát, aki  úgy ordított mint egy őrült.

- Maddeline, menj a szobádba!

- Nem megyek be. Itt akarok maradni megvédeni anyát.. Bár neked lenne ez a feladatod.

- Most elhallgatsz vagy..

- Vagy? - vágtam a szavába. Nem kéne ezt tennem.. Az az érzésem, hogy nekem is lesz egy kék foltom valahol. Nem tévedtem. Fehérre púderezett arcomon egy óriási piros folt jelent meg: arcon csapott. Összeszörított fogakkal ültem ott és átöleltem anyát. Ő azt motyogta, hogy: "Én bátor kislányom" és felnézett rám. És rámosolyogtam. Az arcom égett de összeszorítottam a fogaim. Apa becsapta maga után az ajtót és elment. Felpattantam, előrángattam egy bőröndöt és elkezdtem pakolni. Anyának szinte minden cuccát belesöpörtem. Ezzel csak azt értem el, hogy mégegyet elő kellett vennem, de ez ebben a pillanatban nem érdekelt. Elvettem anyától a sorsjegyet és elindultam beváltani. Mikor odaértem a nő a homlokát ráncolva rámnézett:

- Biztos elmúlt tizennyolc éves?

- Biztos. De ha nem hiszi megmutatom a személyim. - mondtam, majd odanyújtottam neki. Kénytelen-kelletlen elfogadta. Kiadta a pénzt majd elmentem onnan. Milliók lehettek a táskában. Hazaszaladtam. Kitaxiztunk a vonatállomásra és felültünk a New Yorki járatra.

                                                                             Folyt. Köv.